Tihamér és Gerzson megunta az üvegek hídpilléreken, és tűzfalakon való értelmetlen, de főleg egyhangú pusztítását, és összedugván fejüket valami radikálisabban izgalmasabbat ötlöttek ki: Egymástól 20 méterről elkezdtek egymás felé futni teljes gázzal, majd összecsapják a jobb kezükben lévő üvegeket, és az majd irtó fasza lesz, ahogy a sok szilánk (bizonyára lassítva, a kedvükért) szétszóródik körülöttük, és hogy ez milyen látványos lesz, meg minden. Indulás előtt még kapartak egy kicsit a port a lábukkal, mint a bikák, hogy még állatabb legyen a koreográfia, majd sprintelni kezdtek. Gerzsonban feltámadt az életösztön, becsukta a szemét, amikor közel értek, és lendítettek... Egy nagy PAMMM, még néhány lépés után Gerzson megállt, és csodálkozva nézett a kezében lévő ép üvegre. Ez nem így kéne kinézzen. Megfordult, vajon a másik üveg is egyben van-e de az már épp utolsó másodperceit élte át, ugyanis Tihamér a válla fölött elhajította azt, hogy utána a fájó kezét magához ölelhesse, és némán ugrálva egy navajo-indián esőtáncot próbáljon utánozni, elég kevés sikerrel. Mint kiderült, a kettejük sebességkülönbözete, és a lendített üvegek tömegének szorzata keltette energia egy ponton, történetesen Tihamér jobb mutatóujjának középső ujjpercében nyelődött el. Hétfőn irtó nagy vigyorral ment be a suliba, és egy gipsszel a kezén, és mindenkinek jó messziről a szemébe röhögött, hogy ő bizony ma nem fog biosz dogát írni! Bioszóra elején felemelt kézzel és gyengén tettetett sajnálkozással az arcán odament a tanárnőhöz, hogy ez és ez van, és hát, nagyon sajnálja, de akkor ő nem is zavarna senkit, és elvonul a sarokba unatkozni egy kicsit, amíg a többiek témazárót írnak. Tanárnő nem jött zavarba, próbáltak már nála ennél furfangosabb módszerrel is megúszni egy dolgozatot, de Tihamér nem tudta, hogy ők sem jártak sikerrel. Mindenesetre a többiek igen jól tudtak akkor először és utoljára puskázni annál a tanárnál (még a könyvből is!), mert Tihamér szóban felelt egy olyan témából, amit esze ágában nem volt megtanulni, a hősi sérülésére hivatkozva, ezzel elterelvén a tanárnő figyelmét.
