Osztálykiránduláson történt, ahová már tintásan mentek az alkeszok, hogy Tihamér belépvén szállásuk ajtaján első dolga az volt, hogy belerókázzon a mosdókagylóba, ami közvetlen az ajtó mellett volt. Annak ellenére, hogy a logika azt mondaná, hogy a pija gyorsan le kéne folyjon, de sajna Tihamér gyors anyagcseréjének köszönhetően mindig eszik valamit, így annak rendje s módja szerint el is dugaszolta a lefolyót. Egy kis vizet engedett rá, amivel sokkal jobb nem lett a szitu, csupán egy sűrű, tömény gusztustalanság helyett lett egy nagy, híg gusztustalanság, egészen a kagyló pereméig. 2 perc múlva kopogás nélkül belépett az osztályfőnök, aki fiatal tanárként -és főleg ismerve minket- ezzel a mondattal kezdte: „Fiúk, még mielőtt fürgerókalába elszab...” itt észrevette Tihamér ex-gyomortartalmát felhígítva. Végignézett rajtuk majd folytatta: „Csináljatok amit akartok, csak ne tudjak róla!” Innentől kezdve már nem volt annyira érdekes a kirándulás, csupán azt volt kellemetlen, amikor kicsekkolásnál egy német turista pár egész éjjel szóló trombitára panaszkodott, miközben Béla vígan lengetve a trombita tokját végigdzsesszelt a hallon.
