Éppen egy kórház környékén iddogáltak éjszakába nyúlóan, amikor -ismervén Tihamért- Gerzson és Béla, összekacsintva, és könyökkel oldalbabökve egymást rámtatott a kapuzaton lévő zászlóra, és hanyagul annyit mondtak: "Hát, mi biztos nem tudnánk olyan magasra felmászni, hogy levegyük onnan!" Mire egyet pislogtak, Tihamér más futott is, harmadik próbálkozásra, és kis segítséggel sikerült kioperálnia a helyéről. Némi józanodás után felébredt benne a lelkiismeret-furdalás, mert ugye mégiscsak egy kórház, meg a betegeknek biztos nagy szüksége van arra a lobogóra, de valahol nagy érték egy ilyen darab szövet, meg hogyan lehetne most már visszaadni, tán bekopogtat a portán, hogy bocsánat, ezt véletlenül leloptam háromésfél méter magasról? Végül ezt a gordiuszi lelki problémát azzal vágta át, hogy a zászlót magát megtartotta, de a rudat átdobta a kerítésen, egy olyan helyen, aminek a másik oldalán annak megépítése óta valószínűleg nem járt senki. Bölcs.
